Helyi történelem

A falu nevének eredete

A falu neve 1335-ben tŇĪnik fel elŇĎsz√∂r Keethkaman form√°ban. A telep√ľl√©s kialakul√°s√°nak idŇĎpontj√°ban nem a mai hely√©n volt, hanem valahol az Ecsedi l√°p sz√©l√©n.
Egy val√≥sz√≠nŇĪleg k√©sŇĎbbi idŇĎpontban k√©sz√≠tett, de az 1431-es √°llapotokat √°br√°zol√≥ t√©rk√©p √©s dokumentum m√°r megk√∂zel√≠tŇĎleg a mai hely√©n t√ľnteti fel K√°lm√°ndot.
Bizonyos, hogy az elsŇĎ Kamand az √Ārp√°d korban m√°r l√©tezett. ElsŇĎ l√°t√°sra erre enged k√∂vetkeztetni a telep√ľl√©s neve, amely a kicsiny√≠tŇĎ k√©pzŇĎvel ell√°tott, K√°lm√°n magyar szem√©lyn√©vbŇĎl ered. Erre utal a K√°lm√°ndr√≥l sz√≥l√≥ Kismonogr√°fia szerzŇĎje is, amikor kijelenti ‚ÄěNeve a K√°lm√°n szem√©lyn√©v bec√©zŇĎ, kicsiny√≠tŇĎ alakja: K√°lm√°n-d". Napjainkban tal√°n logikusnak is tŇĪnik ez a magyar√°zat. Nem tekinthet√ľnk el att√≥l a t√©nytŇĎl, hogy az elsŇĎ okiratokban a falu neve Keethkamand, Kamand alakban jelenik meg. A Kamand n√©valak etimol√≥giai magyar√°zata szerint szl√°v eredetre vall. A kamond sz√≥ jelent√©se szerb √©s horv√°t nyelvekben: kŇĎ. A szlov√©nban a kŇĎ megnevez√©se k√°men, a szlov√°kban kamen(y), ezek megtoldva -d k√©pzŇĎvel adt√°k az eredeti telep√ľl√©s nev√©t: Kamand, amely fokozatosan √°talakult. A f√∂ldrajzi nevek etimol√≥gia sz√≥t√°ra alapj√°n a Kamand helys√©gn√©v idŇĎvel a K√°lm√°n szem√©lyn√©v alaki hat√°sa al√° ker√ľlt, ennek k√∂vetkezt√©ben a K√°lm√°nd elnevez√©s v√°lt mindennapiv√°.
 

Sváb telepítések Kálmándon

Az elsŇĎ sv√°b telep√≠t√©sek a vid√©kre a szatm√°ri b√©ke (1711) ut√°n kezdŇĎdtek. A n√©pess√©gben megfogyatkozott nagy kiterjed√©sŇĪ K√°rolyi birtoknak, amelynek ter√ľlete az elk√∂vetkezendŇĎ √©vekben is egyre gyarapodott, √ļj munkaerŇĎre volt sz√ľks√©ge.
A telepeseket Baden-W√ľrtenberg (D√©l-N√©metorsz√°g), FelsŇĎsv√°b (Oberschvaben) ter√ľlet√©rŇĎl a gr√≥f K√°rolyi csal√°d¬†emberei, √ľgyn√∂k√∂k hozt√°k Magyarorsz√°gra.
Az elsŇĎ csoport 1712. j√ļlius 14.-√©n √©rkezett Nagyk√°rolyba. Az √ļj j√∂vev√©nyek fogad√°s√°t, elsz√°ll√°sol√°s√°t, telep√≠t√©s√©t a gr√≥f fels√©ge, Bark√≥czi Krisztina int√©zte. Az elsŇĎ telepeseket Nagyk√°rolyban, Csan√°losra, Csomak√∂zre √©s Kaplonyba ir√°ny√≠totta.
A telep√≠t√©sek az 1810-es √©vekig folytat√≥dtak, ennek k√∂vetkezt√©ben megk√∂zel√≠tŇĎleg egy √©vsz√°zad alatt 31 Szatm√°r megyei telep√ľl√©s n√©pes√ľlt be. √ćgy az 1800-as √©vek elej√©n, ezekben a k√∂zs√©gekben √∂sszesen 18.377 r√≥mai katolikus, illetve sv√°b lelket sz√°moltak √∂ssze.
K√°lm√°nd √ļj lak√≥kkal val√≥ ben√©pes√≠t√©s√©nek pontos idŇĎpontj√°t nem ismerj√ľk. Ez azonban nem meglepŇĎ, ugyanis K√°lm√°nd betelep√≠t√©se nem egy t√∂mbben √©rkezŇĎ telepesekkel t√∂rt√©nt, hanem fokozatosan, a szomsz√©d k√∂zs√©gekbŇĎl √©s k√ľlf√∂ldrŇĎl √©rkezŇĎk √°ltal. A szomsz√©dos k√∂zs√©gektŇĎl elt√©rŇĎen K√°lm√°ndnak nem l√©tezik egy alap√≠t√≥ okirata. A K√°lm√°ndra √©rkezett √ļj telepesekre vonatkoz√≥ adatok is hi√°nyosak, neh√©zkes nyomon k√∂vetni.

Az 1862-es k√°lm√°ndi nagy tŇĪzv√©sz

Georg Fetscher k√∂nyv√©bŇĎl megtudjuk, hogy az 1860. szeptember 24.-√©n kit√∂rt tŇĪzv√©sz nagy k√°rokat okozott a faluban.
A Kismonogr√°fia k√ľl√∂n fejezetben foglakozik az 1862. j√ļlius 31.-√©n K√°lm√°ndon kit√∂rt nagy tŇĪzv√©sszel. ErrŇĎl a k√∂vetkezŇĎket √≠rja: ‚Äě1862. j√ļlius 31.-√©n cs√ľt√∂rt√∂k√∂n d√©lut√°n 1 √≥ra k√∂r√ľl kigyulladt a nagyk√°rolyi utca v√©g√©n levŇĎ kov√°csmŇĪhely, ahonn√©t az azon a napon uralkod√≥ erŇĎs forg√≥sz√©l k√∂vetkezt√©ben, a tŇĪz az eg√©sz k√∂zs√©gre elterjedt s igen r√∂vid idŇĎ alatt, mintegy m√°sf√©l √≥ra alatt az eg√©sz falu le√©gett, a templommal, pl√©b√°ni√°val, iskol√°val egy√ľtt. Le√©gett az √∂sszes lak√≥h√°z √©s mell√©k√©p√ľlet. Az olt√°sr√≥l, ment√©srŇĎl sz√≥ sem lehetett a gyorsan terjedŇĎ veszedelemben. Benn√©get a csŇĪr√∂kben az √©vi term√©s, a behordott b√ļza √©s a gabona. Mind√∂ssze az √°llatokat tudt√°k megmenteni. Az utc√°kon olyan ki√°llhatatlan volt a hŇĎs√©g, hogy a lakosok a sz√°nt√≥ f√∂ldekre menek√ľlt √©s onnan n√©zt√©k k√∂nnyes szemmel, tehetetlen√ľl k√∂zs√©g√ľk pusztul√°s√°t."


A kálmándi lakosság jellemzése

A Szatm√°r megyei sv√°bokat sokan √©s sokf√©lek√©ppen jellemezt√©k m√°r az eltelt 200 √©v alatt, olyanok is akik ismert√©k, olyanok is akiknek csak hallom√°sb√≥l volt tudom√°suk r√≥luk. F√©nyes Elek a Szatm√°r megyei sv√°bokr√≥l megjegyzi, hogy sz√°raz, sov√°ny testalkat√ļ emberek, szŇĎk√©k, gyenge szab√°s√ļak, szerfelett takar√©kosak, de egyszersmind igen szorgalmas, okos √©s vagyonos f√∂lmŇĪvelŇĎk, kiktŇĎl a magyarok is sokat tanultak. Ňźk teny√©sztik a megy√©ben a legjobb lovakat, a doh√°nytermeszt√©st √©s szŇĎlŇĎmŇĪvel√©st kedvelik.
Korabeli le√≠r√°sokb√≥l olvashatjuk, hogy a 20. sz√°zad elej√©n, a Nagyk√°roly k√∂rny√©ki sv√°b falvak f√©rfi lakoss√°g√°nak viselet√©re m√°r a sz√©p, f√©nyezett csizma volt jellemzŇĎ, fekete vagy s√∂t√©tsz√ľrke magyar nadr√°g √©s poszt√≥ ujjas, mely t√©len b√°r√°nybŇĎrrel van b√©lelve. T√©len √ļti √∂lt√∂zetnek a katonak√∂peny szab√°s√ļ szŇĪrt is haszn√°lt√°k. Asszonyaik t√©len t√∂bbnyire poszt√≥ ujjasban, n√©ha fekete apr√≥ f√ľrtŇĪ gub√°ban j√°rtak.
 
                                              (Kálmánd története: Vincze András)
               

A k√°lm√°ndiak deport√°l√°sa
 

"1944, Kar√°csony elsŇĎ napja volt, a h√°bor√ļ, mely oly sok szenved√©st okozott, m√©g nem √©rt v√©gett.
A harangok szentmis√©re h√≠vt√°k a h√≠vŇĎket. A templom zs√ļfol√°sig megtelt. A szentmise nagyon sz√©p volt, a h√≠vŇĎk b√©k√©√©rt im√°tkoztak.
Sok svábnak az utlosó Karácsonya volt a hazájába. Senki sem sejtette milyen veszélyek jöhetnek.
1945 janu√°r 3-√°n t√∂rt√©nt. Felfegyverkezett katon√°k √°ltak az ajt√≥ el√∂tt. 17 √©s 30 √©v k√∂z√∂tti nŇĎket √©s 16-40 √©v k√∂z√∂tti f√©rfiakat v√°lasztottak el erŇĎvel csal√°djukt√≥l √©s hurcoltak el koncentr√°ci√≥s t√°borokba. A falvakban any√°k, nagysz√ľlŇĎk √©s szomor√ļ gyerekek maradtak. √ćgy jutott el t√∂bb mint 4.700 szatm√°ri sv√°b a szovjet munkat√°borokba, akik k√∂z√ľl 700 nem t√©rt soha t√∂bb√© vissza. Az √©hins√©g, a hideg √©s a betegs√©gek nagyon sok f√©rfi √©s nŇϬ†hal√°l√°t okozt√°k, ŇĎk orosz f√∂ldbe voltak eltemetve." (Eml√©kek az oroszorsz√°gi deport√°l√°sb√≥l: Julius Hager)

K√°lm√°ndon "1945 janu√°r 3-√°n √∂sszeszedt√©k a falu munkab√≠r√≥ lak√≥it, (...)¬†sz√°m szerint 230 embert. M√©gpedig 100 csal√°dos f√©rfit, 42 fi√ļt, 78 le√°nyt √©s 10 asszonyt. Az √∂sszegyŇĪjt√∂tteket Ukrajn√°ba deport√°lt√°k, ahol ugynevezett j√≥v√°t√©teli munka elv√©gz√©s√©re k√©nyszer√≠tett√©k ŇĎket. (...)√Ėsszesen 39 halott: 33 f√©rfi, 6 nŇĎ." (K√°lm√°nd t√∂rt√©nete: Boros ErnŇĎ)

Schlakter Istv√°n √≠gy eml√©kszik vissza a t√∂rt√©ntekre¬†: ‚Äě Kar√°csony k√∂r√ľl 12 orosz √©rkezett a faluba, akik Schlakter√©k, Let√©nyi√©k h√°z√°ba k√∂lt√∂ztek be. Nemsok√°ra parancsba adt√°k az esk√ľdteknek, hogy sz√ľlet√©si √©v szerint √≠rjanak √∂ssze mindenkit, de csak aki idehaza tart√≥zkodik. P√©ld√°ul a b√°ty√°mat akit novemberben a csan√°losi csŇĪrbe vittek, nem kellett nyilv√°ntart√°sba venni. Az esk√ľdtek j√°rtak √∂ssze√≠rni. Amikor hozz√°nk √©rtek, ideadt√°k nekem a pap√≠rt, hogy irjam fel √©n a csal√°dot. √ögy tudtam , hogy akiket fel√≠rnak k√∂zmunk√°ra viszik, ez√©rt elŇĎbb nem az igazi sz√ľlet√©si √©vemet √≠rtam be, hanem 1928-at. De mik√∂zben bor mellett besz√©lgett√ľnk, meggondoltam magam, √©s √°tjav√≠tottam az √©vsz√°mot 1927-re. He ezt nem teszem meg, idehaza maradok, hiszen a 28-ban sz√ľletetteket m√°r nem vitt√©k el"

"A deport√°ltak egyetlen bŇĪne a n√©met etnikumhoz val√≥ tartoz√°s volt. (...) Egyf√©lek√©ppen a t√©nyleges h√°bor√ļs bŇĪn√∂s√∂k, a hitlerist√°k helyett b√ľntett√©k ŇĎket - ami nyilv√°nval√≥ k√©ptelens√©g. Teh√°t lesz√∂gezhetŇĎ teljess√©ggel √°rtatlanul robotoltak, √©heztek, f√°ztak, s√≠nylŇĎdtek √©veken √°t a szovjet munkat√°borokba." (K√°lm√°nd t√∂rt√©nete: Boros ErnŇĎ)

"1989-ig nem besz√©ltek a deport√°l√°sunkr√≥l. Ma megeml√©kez√ľnk mindazokr√≥l akik a deport√°l√°s √©veiben haltak √©s azokr√≥l, akik hazaj√∂vetel√ľk u√°n hunytak el.
Mi t√ļl√©lŇĎk, nem a mi szenved√©seinkrŇĎl szeretn√©nk besz√©lni, hanem figyelmeztetni szeretn√©nk a jelen √©s j√∂vŇĎ gener√°ci√≥it, hogy csak a hit, tolerancia √©s b√©ke tudj√°k megakad√°lyozni az igazs√°gtalans√°got. Isten seg√≠tsen minket!"¬† (Eml√©kek az oroszorsz√°gi deport√°l√°sb√≥l: Julius Hager)